Tinihorror a mozikban, ezúttal a kaszabolós fajtából - lehet fogadásokat kötni, hogy miképpen végzi Paris Hilton.

Kezd Hollywoodban feltűnni egy (nem is annyira) új műfaj, a dupla feldolgozás, hiszen akárcsak a jövő héten bemutatandó Csontdaráló című film, a Viasztestek is már harmadik feldolgozása ugyanannak a témának. 1933-ban jelent meg a Viaszmúzeum rejtélye (Mystery of the Wax Museum), amit 1953-ban megújított és feldolgozott a klasszikusnak mondható Viaszbabák háza (House of Wax). Ezeket (főleg az utóbbit) veszi alapul az ideig feldolgozás, a Viasztestek is.

Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy mindkét előzményt magyar rendező készítette. Az elsőt a később a Casablancával (is) világhírnevet szerzett Kertész Mihály (Michael Curtiz) rendezte, míg a másodikat pedig a makói születésű Tóth Endre (André de Tóth) - avagy hogyan járult hozzá a magyar nemzet a tinihorror 2005-ös térnyeréséhez.

 

Klikk a képekre a nagyobb változathoz

A poénok lelövése nélkül a történetről annyit érdemes tudni, hogy hat fiatal felkerekedik, hogy elmenjen egy tökéletesen irreleváns nagyvárosba, egy, a történet szempontjából tökéletesen érdektelen (amerikai) focimeccsre. Csak hogy jön a horrorfilmek egyik fontos kelléke az útlezárás és a "terelőút", amely olyan események közé hajtja a gyanútlan fiatalokat, hogy... (a pontozott rész egyénileg kiegészíthető és egyéb közhelyek). A történetben később még szerepet kap egy elhagyottnak tűnő kisváros lakóközössége és a város nevezetessége, a helyi panoptikum.

Tehát ismét egy bulvárelőélettel rendelkező film (ld. Smithék kalandja, Tom Cruise és Katie Holmes filmjei), mely azonban érdekes módon Amerikában nem váltotta meg a világot. Nem mintha a műfajra valaha is jellemző lett volna a világmegmentés, de az év eddigi kis költségvetésű horrorjai (thrillerjei) meglehetősen sikeresek voltak - Bújócska (51 millió dollár), Boogeyman (46 millió dollár), The Amityville Horror (premier ősszel, 65 millió dollár), Fehér zaj (56 millió dollár) - ellenben a nagyobb költségvetésűek, mint például az Elátkozottak (Cursed, premier ősszel - 19 millió dollár) és a Viasztestek (31 millió dollár) pedig érdekes módon eléggé elhasaltak a mozipénztáraknál. A gyártó cég, Robert Zemeckis Dark Castle stúdiója minden évben előjön menetrendszerű új és kis költségvetésű horrorjával (ld. Ház a kísértethegyen, 13 szellem, Szellemhajó, Gothika), így vélhetően, aki megnézi a filmet azért tudni fogja, hogy mire is számíthat.

 

Klikk a képekre a nagyobb változathoz

Nyilvánvaló, hogy a bevétel és a film minősége között nincs igazából semmilyen kapcsolat. Nem nagy merészség kijelenteni, hogy a Viasztestek nem rossz film, küldetését tökéletesen teljesíti, hiszen hozza az izgalmas, feszült pillanatokat, hoz (sajnos csak) egy-két brutális és ötletes gyilkosságot és persze a szokásos kamu ijesztgetéseket, valamint egy látványos finálét. Amit nem hoz az a meglepetés, hiszen nagyon kevés történet szempontjából meglepő momentum van a filmben. Aki rutinos, öreg rókának számít a műfajban, annak túlságosan is kiszámítható az egész történet, még az elhalálozó személyek sorrendjét és a túlélő(ke)t sem túlzottan nagy ördöngösség kitalálni.

A szereplők nagy részét egyébként szokás szerint menő tévésorozatokból válogatták össze, plusz hozzájuk csapták a bulvár és házipornó-sztár Paris Hiltont is. Aki megnézi a filmet részese lehet a barnára festett hajú Elisha Cuthbert (24) piszkos atlétatrikó kollekciójának, vagy Chad Michael Murray (Dawson és a haverok) keményfiú-nézésének, esetleg Jared Padalecki (Szívek szállodája) sármlecsapódásának.

 

Klikk a képekre a nagyobb változathoz

Valahol csalódást jelenthet a rajongóknak, hogy mivel a film mindössze hat szereplővel operál, ezért erősen korlátozott az emberölések száma. Meglehetősen sok szerepet kapott párbeszédek formájában a szereplők háttere és konfliktusai, amivel érezhető módon - és elég görcsösen - próbálták élettel megtölteni a szereplők figuráit, de nem túl nagy sikerrel. Többek között ennek is köszönhető, hogy az első komolyabb horrorfilmbe illő jelenetre majdnem 40 percet kell várnunk. Utána persze már nincs megállás.

Mindezek ellenére a film tipikusan kimeríti a "guilty pleasure" fogalmát, vagyis a bűnös szórakozásét. Bűnös, mivel a néző is tudja, hogy egy tucatslasherrel, egy gagyinak tartott műfaj képviselőjével van dolga, mégis lehet benne szerethető és annyira durva, hogy már mulatságos dolgokat is találni. Nyilván csak azok nézzék meg, akik felkészültek a látványra vagy van barát/barátnő, akihez lehet bújni. Ami igazán durva a filmben az nem is a gyilkosságokhoz kapcsolódik, hanem inkább a körítéshez - mint például a film kezdőjelenete, ami nem mutat sokat, csak sejtet, de a maga módján kellően sokkoló.

Magyar feliratos filmelőzetes letöltése (Mérete 12 MB, formátuma .avi)