A kórházi kísértetek elszaporodását először tizenegy amerikai és több spanyol kórházban figyelték meg. A wisconsini állami kórház több emeletes épülete fölött majdnem minden éjjel látnak fehéren lebegő foltokat. Sokan esküsznek rá, hogy az elmúlt években ott elhunyt rokonaikat ismerik fel bennük.

Az egyik utahi közkórház folyosóin éjfélkor többen összefutottak már egy féllábú kísértettel, aki fején is nagy kötést viselt. Mary Wallace nővér elmondta a helyi tévé riporterének: a kísértetben egy nyolc évvel azelőtt a sebészeti műtőben elhunyt baleseti sérültet ismert fel.

A zaragozai kórház szemészeti osztályán majdnem minden éjfélkor felbukkan egy fél szemén kötést viselő kísértet, aki hangosan sóhajtozik. Állítólag ő is beteg volt és “elkezelték”, halálát orvosi műhiba okozta... Tény, hogy a szemészeten azóta egyetlen orvos sem mer éjszakai ügyeletet vállalni. Ha mégis rákényszerül, a szomszédos belosztályon vészeli át az éjféltől éjjel egyik tartó “kísértetek óráját”.

A francia kórházak némelyikében már-már normális tényként kezelik a kísértetek gyakori felbukkanását. Az egyik belfort-i kórház patológiai osztályán a személyzet eleinte nehezen barátkozott meg egy Léon nevű kísértettel. Mint a helyi újság megírta, már négy éve látják időnként. Mindig csak a boncterem környékén jelenik meg, a padló fölött lebeg, és olykor leveszi koponyája felső, a boncolás során lefűrészelt részét. Ezzel, mint egy kalappal integet az embereknek, akik erre általában rémülten elrohannak. Egy új dolgozó, aki éjszakai ügyeletében először találkozott “Léonnal”, epilepsziás rohamot kapott és másnap felmondta állását.

A jekatyerinburgi állami kórház orvosai elmondták egy nyugati hírügynökségnek, hogy náluk már több mint tizenöt éve vannak kísértetek. Egészen megszokták őket és némelyiket, akik rendszeresen bukkannak fel, el is nevezték. Ott van például “Mitya”, aki csak pénteken éjfélkor jelenik meg talpig fehér lepelben. Állítólag valaha a mosodában dolgozott, aztán heveny alkoholmérgezésben halt meg. A halál is a mosodában érte.